SZOMBATHELY
Épületszobrászat, síremlékek felsőfokon
Petkovics Attila kőfaragó és épületszobrász telephelyén, műhelyében vagyunk Szombathelyen, a 86-os főút mellett. A Petőfi telep és a Rába gyár (BPW) között található, nem nehéz idetalálni.
Érdemes megismerkednünk a mesterrel. Bár még láthatóan fiatal, a régi mesterek kézműves hagyományait követi, hiszen a szakma egyik –a környéken jól ismert- kiválóságának, Csinger Péternek a keze alatt tanulta a szakmát. Erre kellőképpen büszke is!
A telephelyen beszélgetünk Petkovics Attilával, és kedves feleségével, Török Zsófiával, aki szintén dolgos tagja a családi vállalkozásnak.
— Petkovics úr, hogyan lett éppen kőfaragó?
— Valójában véletlenül csöppentem bele. Volt egy gyerekkori jó barátom, akinek a hívására mentem én is oda, Csinger úr műhelyébe. Bizonyára látott bennem valami fantáziát, pedig eleinte azt mondogattam magamban, én ezt nem tudom csinálni.
Mindent a mesteremtől, Csinger Pétertől tanultam. Elsősorban becsületet, szakmaszeretetet. Ő olyan mesterember volt, aki szerette, amit csinált, nem a pénz vezérelte. Tudatosította bennem, hogy a síremlék nem egyszerűen egy hátra maradottak utoljára ajándékoznak eltávozott szeretteiknek. Sokszor, ha látta, hogy valakinek valóban kevés pénz van, akkor is megcsinálta, jutányos áron ugyanolyan gondosan, mintha bárki másnak készítette volna.
Az ő elvárásai, útmutatásai csengenek most is a fülembe, mikor dolgozom.
Tizenöt évet dolgoztam mellette, egészen addig, míg meg nem halt.
— Kedves felesége hogy látja ezt a férfias szakmát? El tudta fogadni?
— Természetesen! 16 éves korom óta ismerjük egymást, régebben, mint hogy a Csinger úrhoz került volna. Végigéltük azt az időszakot is együtt. Azóta viseljük el egymás rigolyáit, és biztosítom a nyugodt hátteret a munkájához. 2012 óta, amikor önálló vállalkozást kezdtünk, én is tevékeny részese vagyok, valóban a háttérmunkában, az irodában.
Szerintem igen csak bajban lenne a férjem, ha egyszer csak nem lenne kő! Neki ez az élete, a kő megmunkálása.
— Miképpen fejlődött a szakma, mióta elkezdte. –fordulok ismét Petkovics Attilához- És hogyan fejlődött a cég?
— Jelenleg négyen dolgozunk, ötödik a feleségem. Sajnos, nincsenek jó tapasztalataim a szakma megnyilvánulásairól. Mondhatom azt is, elkorcsosult. Már mindenki lehetne sírköves, úgy tűnik. Készem megveszik az elemeket, a temetőben összerakják, és kész.
— Formákban biztos, de a kő anyagában is vannak divatok?
— Talán… Régebben több volt a műkő, esetleg márvány. Most a gránit az elterjedtebb.
Viszont ha hozzám bejön a megrendelő, én részletesen tájékoztatom a lehetséges alapanyagokról, melyikre mennyi garanciát tudok vállalni stb.
Én továbbra is hagyományos módon dolgozom. Az alapanyag többségét pedig Olaszországból szállítják ide hozzánk.
Ha felkeres egy megrendelő, megmutatok neki mindent itt, a telephelyen. Megmutatjuk a táblás anyagot is, meg azt is, hogyan munkáljuk meg. Mi mindent hagyományosan, kézzel készítünk. Ez alapján eldöntheti a megrendelő, mit szeretne. Ha különleges elképzelései vannak, azt is meg tudjuk valósítani.
Mindenképpen elmegyünk a megrendelővel a helyszínre is. Majd mindent összevetve megegyezünk az árban.
— Akkor is, ha külföldi a megrendelő? Mondjuk Ausztriába?
— Nem, én csak magyar embereknek dolgozom. Még akkor sem megyek Ausztriába, ha ott több pénzt kérhetnék el ilyen minőségi munkáért.
Tudom, hogy az embereknek itthon kevesebb a pénze, de inkább adok árengedményt, úgy próbálok segíteni a kispénzűeknek. Van, aki jó előre megrendeli, csak z előlegre van pénze, s több hónap alatt rakja össze a síremlék árát. Ez rendben van, részletfizetésbe viszont nem megyek bele. Arra törekszünk, hogy senki ne távozzon tőlünk csalódottan.
Éppen ezért, ha valaki szombaton vagy éppen vasárnap tud jönni, akkor is rendelkezésére állunk. Hét közben mi is inkább dolgozunk.
Van elég megrendelés. Ha az ember kimegy egy temetőbe, ott jó minőségben elkészíti, amire megbízást kapott, akkor számíthat rá, hogy vissza kell mennie újabb megrendelések miatt. Egy faluban könnyen terjed az információ (még akkor is, ha a konkurencia gyakran levakargatja a névjegymatricát), s ez így is van rendjén.
— Ne csak a síremlékekről beszéljünk, hisz a vállalkozásnak szélesebb a tevékenységi terület.
— Maradjunk még egy kicsit a síremlékeknél. Annyiban, hogy vannak viszonteladóink is. Egészen pontosan arról van szó, hogy magát a kőmunkát mi végezzük, de a helyszínen egy mások vállalkozás állítja fel, építi fel, aki eredetileg a megrendelést felvette.
Ha szélesítjük a tevékenységi körünk bemutatását, akkor szólni kell arról, hogy „épületszobrászattal” is foglalkozunk. Lehet az lépcső, terasz- és lépcsőkorlát, burkolás kőlapokkal, konyhapultok, bármi! Templomban is restauráltunk már. Kandallóburkolatot is építettünk. Ha kell, dolgozunk magyar mészkőből is, ha valaki olyan burkolatot szeretne.
A legújabb szolgáltatásunk pedig, hogy vállaljuk temetések, hamvasztások teljes körű lebonyolítását is.
— Végül is, kövekkel és emberekkel foglalkoznak, ami egyaránt nehéz lehet. Hozzáértés, és tisztelet, amit itt tapasztaltam, megvan hozzá!
Forrás: Petkovics Attila .
Oszd meg ezt a hirdetést!
